Magyar népi dalosjátékok, más népek játékai, történeti és ügyességi játékok a

"Most érkeztünk ez helyre..."

óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló interaktív jelesnapi sorozatunkból

Ősz

Hej, a sályi piacon - magyar népi dalosjáték
Az ősz a gyümölcsérés, betakarítás egyik fontos időszaka. Az óvodai életrendben a kisebbek számára ez a beszoktatás ideje, a nagyobbaknál egyfajta "tanévkezdés". Nagy örömmel fedezzük fel ilyenkor az évszak szépségeit úgy a természetben, mint a falusi, városi hétköznapokban. A kisgyermek számára a piac, a vásár az őt körülvevő világ megismerésének fontos színtere. Szívesen beszélnek róla akár családi, akár óvodai élmények kapcsán. Játékaikban is megjelenítik az ide kapcsolható cselekményeket, fogalmakat. A "Hej, a sályi piacon" dalosjáték az örömszerzésen túl sok kapcsolódó információ játékos megjelenítésére ad lehetőséget. Az eredeti cél, természetesen a társak hangról való felismerése, melyet az új csoporttagoknál összeköthetünk a bemutatkozás gyakorlásával is. A dalosjáték általában eszköz nélküli, de talán nem rontja el a díszletként megjelenő piaci karosmérleg, aminek segítségével, a hozzávaló súlyokkal akár valódi almákat is mérhetünk igazi vesszőkosárból.






Vevő: Hogy az alma? Eladó: Egy garas! Vevő: Ki vesz meg? Eladó: Varga Gábor!

Erre csörög a dió... - ókori ügyességi játékok dióval



Diótorony:
Ehhez a játékhoz szabad térre és sok dióra van szükség. A pályát úgy kell kijelölni, hogy a földre rajzolunk egy hatalmas T betűt. A T keresztvonala elég, ha egy lépés hosszú, szára azonban legyen legalább tízlépésnyi. A rövidebbik vonal az alapvonal, onnan céloznak a játékosok, a hosszabbikra pedig öt-hat diótornyot telepítünk egymástól legalább egy lépés távolságra. Egy diótorony négy dióból áll. A tornyot úgy kell felépíteni, hogy a hosszabbik vonalra háromszög alakban szorosan egymás mellé teszünk három diót, s a negyediket úgy rakjuk fölébük, hogy az az egymással érintkező diók mindegyikére támaszkodjék. Minden játékos kap öt diót, és felváltva dobnak célba a tornyocskákra. Miután mindenki dobott egyszer, újra kezdik a kört. Aki eltalált egy tornyot, s a torony diói szétgurultak, az fölveszi a négy, tornyot alkotó diót, valamint azt, amelyikkel eltalálta a többit. Ha nem talált, a saját diója is a földön marad. Az nyer, akinek az utolsó kör végén a legtöbb dió van a kezében.


Érik a szőlő...

Csőszök, madarak, szüret - szőlővel kapcsolatos munkák, mesterségek megjelenítése szerepjátékokban

Természetesen az őszi betakarítás legismertebb szereplője a szőlő, a legtöbb mulatsággal járó munka a szüret. A Mátyás király Gömörben című magyar népmeséből megtudhatjuk, hogy még a gyümölcs érése előtt is mennyi nehéz fáradságos munkával jár a növények gondozása, de igazán komoly feladat a szőlő őrzése is. Van is csősz-játék bőven! Jó, ha nem csak a dalban megénekelt vaskalapról, no meg a furkósbotról, hanem egyéb jellegzetes jelzőeszközökről is említést teszünk, a gyerekek megismerkedhetnek a kereplővel, kolompokkal, kürtfélékkel és egyéb zajkeltőkkel, felvehetnek kalapot, vagy akár bőgatyát is. Ha már csőszeink is vannak, lehet egy igazi szőlőtőkénk igazi szőlővel. Lesznek, akik szívesen vállalkoznak a torkos kismadarak szerepére, hogy egy "varázsige" segítségével szinte észrevétlenül odalopakodjanak az édes gyümölcs közelébe, mire az éber csőszök nagy lármával elkergetik őket:
- Madarak voltunk, földre szálltunk, szőlőszemet szedegettünk!
Ám, az egész mit sem érne, ha a "kismadarak" nem kóstolhatnák meg a termést (egy "kérünk egy kis kóstolót" meglágyítja a legkeményebb szőlőpásztor szívét is), vagy a jól végzett munka jutalmául maguk a csősz uramék is mintát nem vennének belőle.
Ezek után kezdődhet maga a szüret, természetesen zeneszóra, nótázással!


A bor - Borlegendák
Persze, minden gyerek tudja, hogy a felnőttek nem elég az édes fürt, a kipréselt szőlőlé, a must, ők még bort is szoktak készíteni. Ennek a folyamatnak is kézbe vehetjük jellegzetes eszközeit, lehet szőlőt préselni és jót lehet versenyezni a lopóval is. Mivel a bor készítése is visszanyúlik egészen az ókorig, felelevenítettünk egy korabeli (igaz, eredeti formájában felnőtteknek szóló) játékot:

Kottabosz - ókori görög játék, a felnőttek szórakozása

"Kottabosznak hívták azokat a kis réztálkákat, amelyek e játékban főszerepet játszottak. A réztálkát egy állvány tetejére helyezték, s az állvány alatt egy szobrocska, a manész állt. A tálkát úgy kellett elhelyezni, hogy könnyedén lebillenhessen. Az állvány tetején levő kottaboszt a bor célbafröccsentésével lehetett egyensúlyi helyzetéből kimozdítani. A játékosok a poharuk vagy ivócsészéjük alján maradt bort locsolták felváltva a kottaboszra. Az állvány elég magas volt, s ez megnehezítette a játékosok dolgát. Nem volt elég, ha a kottabosz lebillent. Csak az győzött. akinek a tálkája a szoborra esett, és szép, csengő hangot adott. Ezt a hangot egyébként kedvező szerelmi előjelnek tekintették."
(A manészt helyettesítő lányka szobor Angi István képzőművész barátunk alkotása. Réztál helyett alpakka tányért használunk, bor helyett vizet. A szabadban, jó időben, akár a szánkba vett vízzel is célozhatunk rá.)

Állatok és pásztoraik

A juhait kereső pásztor
- a Kárpát-medence népeinél fellelhető dramatikus szokás.


Amikor keressük a juhokat szomorkodunk, ha megtaláltuk, örömünkben még táncra is perdülünk.






A legények még a kalapjaikat is megtáncoltatják.
A süveges, sapkás tánc a hajdúknak is kedves mulatsága volt.



Kiskanász - magyar
népi ügyességi játék változata


A malacok tulajdonképpen fatojások (húsvét hétfőn is szívesen játsszuk), ezért sima talajon még nehezebb az irányításuk. A "kiskanászok" botokkal hajtják be őket az ólba.
Az ólat régen földbe ásott lyukak, a malacokat rongylabdák helyettesítették.